Esküvős témák: Vőfélyek, nőfélyek, ceremóniamesterek

(Srejner Attila, vezeti vissza a násznépet a templomból, 2016)

Legyen az bármelyik verzió, személyes véleményem és tapasztalatom az, hogy a jó szakember áldás egy esküvőn. Elengedhetetlen. Biztos vagyok benne, hogy 100-szor többet segít a háttérben, mint azt te valaha is hinnéd. Sokan nem hívnak vőfélyt, csak legyintenek rá, mondván: „Áh, minek az, piperkőc, gusztustalan bohóc és este 8-ra úgyis csak berúg, meg én nem is akarom azt a hülye játékot játszani, amit állandóan erőltet”. Na, igen, van ilyen is, de sajnálom, barátom, ezek szerint te még nem láttál jó vőfélyt!

Nem vagyok a tipikus parasztlagzik híve, sem az ortodox vőfélyeké, nem nevetek a szexista, sértő, ostoba vicceiken, de még ebben a „hagyományos/népi” kategóriában is akad olyan, aki méltóságteljes munkát tud végezni, így minden tiszteletem az övé. Én a kifinomult humorú, decens, talpraesett vőfélyeket szeretem, akik egyúttal az én munkámat is megkönnyítik. Sok ilyen van. (CM-ekről nem is beszélve.)

Az ilyen vőfély keretbe foglalja az egész eseményt. Összetartja, lendületet és hangulatot ad neki. Fenntartja a jókedvet, irányítja a násznépet és a kollégákat, szervez, tervez, improvizál, ahová kell, oda hozzátesz, ahová nem kell, onnan elvesz, és gondoskodik arról, hogy minden úgy menjen, ahogy kell: gond nélkül és lehetőleg ahogyan megegyeztetek. Egy jó vőfély nem produkálja túl magát, nem issza le magát, alkalmazkodik a násznép igényeihez, és mindent úgy szervez, ahogyan szeretnéd.

Ne féljetek a vőfélyektől, ők vannak értetek, és nem ti értük, mindent úgy fognak csinálni, ahogyan kéritek! Semmit sem kötelező csinálnotok, ami nem a ti ízléseteknek megfelelő – biztos vagyok benne, hogy mindegyikükkel meg lehet egyezni, szívesen alkalmazkodnak minden igényetekhez.

(Nagy Iván, mint mindig, jókedvűen, a kitűzőkkel és a gyűrűkkel bolondozik, 2017)

Nincs is attól rosszabb, amikor nincs vőfély, és például nekem kell irányítanom a násznépet, vagy éppen van, csak a fontos pillanatokban isten tudja, éppen hol. Tángálódik a vendég, mert nem tudja mi következik, leülhet-e vajon, jó helyen van-e... Vagy most mi lesz, bemehet a templomba? Kijöhet? Akkor most indulunk vissza, vagy megvárjuk az utolsó gratulálót, vagy mi is van most? Megy az ácsorgás, várakozás, nézkednek egymásra az emberek, hogy mi lesz most. Tolódnak a programok, lankad a hangulat. Szörnyű vőfély nélkül!

Gyenge vőféllyel viszont legalább annyira rossz, ha nem rosszabb. Itt aztán igazán széles a skála, mert van, aki csak azért rossz, mert nincs benne elég lélek, vagy ügyetlenül szervezkedik, de van olyan, akire egyáltalán nem lehet számítani, sőt, mintha készakarva tenne a kérés ellen – legyen az vendégé vagy kollégáé, mindegy.

Például nem szól, ha esemény van, emiatt a kamerással együtt lemaradunk a dolgokról. Nem tartja be a megbeszélt részleteket, amivel további költségekbe veri a párt, produkálja magát, erőszakos, és uralkodni akar a násznépen vagy a kollégákon. Aki életében két lagziban volt, és mindkétszer kifogott egy ilyet, meg is tudom érteni, miért nem vőfélypárti. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a vőfély kell. Persze nem az ilyen.

(Renczés Balázs, hegedűszóval kíséri vissza a násznépet a templomból, 2016)

Van olyan vőfély, akiből árad a karizma és a profizmus. Érzed minden megnyilvánulásán, hogy egyébként is jó ember. Lelkes, tisztelettudó és esküszöm, a százszor hallott poénjain is még mindig tudok nevetni, mert szívvel, lélekkel és ösztönösen csinálja azt, amit. Profi hozzáállásával eléri, hogy igazán ünnepi hangulat legyen, és minden könnyűnek, egyszerűnek tűnjön. Ismerek pár ilyet, szívesen ajánlom őket bárkinek, bátran kérdezzetek. :)

Horenka tippek:

Én nagyon szeretem, ha a vőfély megtapsoltatja a nézelődőket, gratulálókat, amikor a pár kijön a templomból. Van, hogy én magam kezdek el tapsolni, mivel ez oldja a feszültséget, és sokat dob a hangulaton is. Sokszor szerencsétlen pár néma csendben jön ki a templomból, zavarodott arccal, se sziromszórás, se taps, semmi, csak bámulnak egymásra a tömeggel, és azt sem tudják, mit kezdjenek magukkal. Ilyenkor ez nagyon sokat segít.

(Kovács Richárd ceremóniamester vette rá a vőlegényt erre a hatalmas ugrásra, 2017)

Nagy segítség számomra az is, ha a nagycsoportos és kiscsoportos fotózkodásnál asszisztál nekem a vőfély. Mindenki figyel rá, szépen összeterelgeti a násznépet, elszámol nekem 3-ig, hogy háromra senki se pislantson, rám nézzen, mosolyogjon és van, hogy integetésre, puszira ill. egyéb bolondságra sarkallja a násznépet, ami ismét, sokat hozzátesz a jókedvhez, hangulathoz, és nem utolsó sorban a jobbnál jobb fotókhoz.

A kiscsoportos fotózásnál pedig lendületet ad a fotózásnak. Sokan hajlamosak lennének órákon át fotóztatni magukat az ifjú párral, (jobbról, balról, csak a menyasszonnyal, csak a vőlegénnyel, zakóban, zakó nélkül, csokorral, csokor nélkül – és akkor még mindig csak 1 családról beszélek), amire, ugye, nem mindig van lehetőség, ilyenkor a határozott, jó vőfély asszisztenciájával igazán tempósan és hatékonyan végigfutunk kisebb-nagyobb csoportokra osztva az egész vendégseregen.

Ha van rá mód, kérjétek meg ti magatok, ill. vőfélyetek segítségével a plébános urat, papot, esketőt, stb., hogy a kivonulásnál ne előttetek jöjjön, ill. szűk utcácskában köztetek nyomakodva, mivel teljesen kitakar titeket és más nem lesz a képen, csak ő, meg két vállon át kukucskáló szempár. ;)