Copyright © 2012 Horen photography
Obsah tejto www stránky je chránený zákonom o ochrane autorských práv. Akékoľvek šírenie obsahu stránky, alebo ktorejkoľvek jej časti je možné jedine s písomným súhlasom autora. Porušenia autorského práva je predmetom občianskoprávnej alebo trestno-právnej zodpovednosti.

March 6, 2018

February 22, 2018

Please reload

Legújabb bejegyzések

Madarat tolláról, menyasszonyt ruhájáról...

2017/01/26

 Tímea, Koka Wedding Design ruhájában

 

 

A menyasszony két dologtól menyasszony: elsősorban a vőlegénytől, nélküle ugyanis nincs menyasszony sem, másodsorban pedig a menyasszonyi ruhától. Az teszi őt összetéveszthetetlenné. (Többnyire) fehér ruhájával rögtön kitűnik a tömegből, igazi tekintetmágnes.

 

Függetlenül attól, hogy egy nőt mennyire hoz lázba a férjhez menés, a ruha kiválasztása bizonyosan egyiküket sem hagyja hidegen. Laza menyasszonyok sok mindenre rálegyintenek, a ruha azonban biztos, hogy nem tartozik ezek közé. Ugyanis még a leglazább menyasszonyban is ott él az az álmodozó kislány, aki gyerekkora óta vagy százszor elképzelte magát menyasszonyként.

 

Az árak ismeretének hiányában megállhat bennünk az ütő, mikor először szembesülünk azzal, mennyibe is kerül az a csodaszép ruhaköltemény, amibe mi az interneten vagy valamelyik katalógusban beleszerettünk. Aztán jöhet a dilemmázás!

 

Vajon mennyit ér egy menyasszonyi ruha? Ér annyit, mint egy álom beteljesülése? És vajon mennyit ér egy-egy álom?

 

Ha az ár nem jelent akadályt, maradunk a kölcsönzésnél, vagy megvételnél, kerüljön, amibe kerül, „egyszer megyek férjhez“ alapon. (Itt most jól kikacsintok rátok!)

 

Sokunknál viszont el sem jön a „meglátni és megszeretni“ érzés, nem találunk álmaink ruhájára egyetlen szalonban sem. Nem passzol a méret, a szabás, nem tetszik az anyag, az árnyalat, nehéz a ruha, vagy kényelmetlen, látni rajta, hogy viselték már páran, vagy egyszerűen csak nem oké az ár-minőség arány. Ekkor jön a képbe a megvarratás alternatívája, amely nem holtbiztosan, de szinte mindig a legolcsóbb verziónak bizonyul, nem beszélve számtalan egyéb előnyéről. Az utóbbi években én magam is fotóztam ilyen kreatív kis hölgyeményeket, akik a varrónő mellett döntöttek. Néhányuktól meg is kérdeztem, vajon milyen megfontolásból tértek eme nem járt ösvényre?

 

 

Miért döntöttél a varrott ruha mellett?

 

Adrienn: Hónapokig kutattam az interneten a ruha után, amibe, ahogy mondani szokták, az ember rögtön beleszeret. Mivel ezt a szerelmet csak nagyon drága vagy személyiségemhez nem illő ruháknál éreztem, jött a Pinterest. Készítettem egy albumot, ahová elmentettem azokat a darabokat, amelyek nagyon tetszettek. Hetek, hónapok után visszanéztem ezt az albumot, és rádöbbentem, hogy a ruhák fazonja egyforma. Végre úgy éreztem, hogy összeállt a kép. Anyukám varrónő, így nem volt kérdéses, hogy ki fogja megvarrni.

 

Adri: Azért döntöttem a varrott ruha mellett, mert nagyok voltak az elvárásaim és nagyon nehezen kaptam volna meg azt a ruhát, ami már a fejemben és elképzeléseimben volt egy szalonban. Ráadásul nem vagyok az a típus, aki a szabadidejét vásárlással üti el, a szalonokba járkálástól pedig borsózott a hátam.

 

Timi: Sosem tetszettek igazán a szalonos, "klasszikus" menyasszonyi ruhák, és miután egy látogatást is tettem egy ilyen szalonban, majd felpróbáltam pár klasszikus darabot, egyértelművé vált számomra, hogy ez nem az én világom. Jól akartam érezni magam a saját esküvőmön, és a szoros, kényelmetlen, túldíszített ruhákban ez nem lett volna lehetséges. Volt szerencsém részt venni egy barátnőm esküvőjén, aki szintén saját, tervezett ruhát viselt és nagyon megtetszett, hogy mennyire más, különleges, és milyen jól passzol az ő alkatához, természetéhez. Rajta keresztül jutottam el az én tervezőmhöz.

 

Krisztina: Megálmodtam valamit, amit a szalonok nem tudtak bebiztosítani.

 

 Adrienn, Horváth Ildikó által varrott ruhájában

 

 

Te tervezted a ruhát? Hogy nézett ki, hogyan írnád le?

 

Adrienn: Erős kifejezés lenne, hogy a ruhát én magam terveztem. Saját alkatomat ismerve tudtam, hogy milyen típusú és fazonú ruhák illenek. A ruha egyeseknek "nem igazi" menyasszonyi ruhának hatott, hiszen sokak szerint a hófehér, habos-babos, királylányos az "igazi". Elsődleges célom az volt, hogy kényelmes legyen, ne legyen kihívó, és természetesen, hogy jól érezzem magam benne. A ruha tört fehér színű anyagból készült, derékig pedig aranyszínű csipke díszítette. Felső része nyakban zárt volt, az ujja pedig csak a felső karomat takarta. Az alsó része hosszú volt, egészen combig felvágva. A szoknyarész belső oldalába kék fonállal bele volt hímezve az esküvőnk dátuma.

 

Adri: A ruhát nem én terveztem, hanem hosszas barangolás után az interneten, az e-bay-en akadtam rá. Féltem megrendelni onnan, nem láttam, nem tapintottam az anyagot, és a méretekben sem igazán bíztam meg, így jobbnak láttam elmenteni a képet és keresni egy ügyes varrónőt. A ruha nagyon egyszerűcske, a felső része nagyon finom csipkés, és az alja pottyanós laza sifon, egy kicsi uszállyal. A felső és alsó rész egy kis helyes övvel van elválasztva. A cél az volt, hogy ne legyen korzettes a ruha, és a nagy kivágás híve sem vagyok.

 

Timi: Közösen a tervezővel terveztük meg a ruhát. Volt pár ötletem, elképzelésem, amit a divattervezőnő szakmai tudásának segítségével állítottunk össze. Mindenképpen kényelmes ruhát szerettem volna, könnyű anyagokból, ezért esett a választásom egy külön szoknyarészre és egy csipkés felső részre (bodyra), amelynek nyitott volt a hátrésze.

 

Krisztina: Igen, én terveztem, teljesen pontos elképzelésem volt. Szerettem volna egy nagyon romantikus, de extravagáns ruhát, amit nem venne fel bárki. Modern, de egyben egyszerű, amely kihangsúlyozza az előnyeim, és eltakarja a hátrányaim. Az egész ruha francia csipkéből volt, hosszú, szűk szoknya, hosszú uszály, a felső része pedig crop top.

 

 Krisztina, Dress by Katarína Vargová ruhájában

 

 

Hogy jutottál a ruhához? Mi volt a menete?

 

Adrienn: Az első feladatom, ami elég nehéznek bizonyult, az anyag megvétele volt. Nem voltam tisztában azzal, hogy hazánkban ennyire kicsi a választék az anyagok terén. Ekkor megnéztem minden létező külföldi cég kínálatát, mégsem jutottam előbbre. Végső elkeseredésemben anyukám elkísért egy közeli kisboltba, ahol végül megtaláltam azt az anyagot és csipkét, amivel tökéletesen meg voltam elégedve. Ezután megbeszéltük a ruha minden kis részletét, és anyukám hozzálátott a varráshoz. Mivel ekkor még szüleimnél laktunk, elég volt csak lemennem anyukám varróhelyiségébe, és próbálhattam is. Szerencsésnek érzem magam, és hálás vagyok, hogy a menyasszonyi ruhám ilyen körülmények között készült el, és hibátlan lett.

 

Adri: Egy nagyon tehetséges varrónő a kép alapján tanácsot adott az anyaggal kapcsolatban, és egy helyet is ajánlott, ahol mindent be tudtam szerezni. Sikerült hozzájutnom mindenhez, amit elképzeltem, és aztán már csak leadtam az anyagokat. Méretet vett a varrónő, majd eljött az első és második ruhapróba, harmadszorra pedig már a kész ruháért mentem. Nagyon gyors és alapos munkát végzett a varrónőm, igazán szerencsésnek mondhatom magamat, mivel álmaim ruháját teremtette meg.

 

Timi: Mivel a divattervezőm Budapesten, én pedig Münchenben élek, néha bonyolult volt összehozni egy-egy találkát. Végül az anyag kiválasztását a tervezőre hagytam – a francia csipkéből nagy volt a választék, így az emailen keresztül elküldött képek közül választottam ki azt, amelyik leginkább tetszett, és pár ruhapróba után egy héttel az esküvő előtt mentem el a kész ruháért. Úgyhogy volt egy kis izgalom, hogy minden rendben lesz-e.

 

Krisztina: Ez is egy gyönyörű történet. Az Instagramon keresgéltem, fényképeket nézegettem, amikor teljesen véletlenül egy fiatal csajszi képére találtam, amelyen egy karácsonyi bulin volt hátulról lefényképezve. Pontosan emlékszem, hogy piros csipkeruha volt tüll szoknyával. Annyira tetszett, hogy máris rákerestem, és rájöttem, hogy ő varrta saját magának! Mivel az Instagramon még abban az időben nem lehetett üzenetet küldeni, gondolkodtam, hogyan is juthatnék el hozzá. A nickname-ből tudtam, mi is a valódi neve, ezért próba szerencse alapon küldtem egy emailt: katarina.vargova@gmail.com. Jót nevettem, amikor pár perc múlva visszaírt(!), hogy ő az, és szívesen találkozik velem, akár el is jön utánam. Mivel Rajkán laktam, visszaírtam, hogy inkább talán én jönnék el hozzá, ugyanis tudom, mekkora gond a pozsonyiaknak, ha Magyarországra cipeli őket az ember. Azt gondolják, hogy az máris két óra kocsiút. Visszaírt, hogy nem bánja, de Rajkán lakik. Két utcányira tőlem. Ez a hihetetlen csajszi pontosan tudta, mit szeretnék, az anyagot magam vettem meg az ő tanácsa alapján, legfeljebb 2 próbám lehetett. Hittem neki. Amellett, hogy ez egy nagyon sikeres közös munka kezdete volt, egyben egy nagy barátság létrejötte is. Üdv, Katika, puszillak!

 

 Adri, Horváth Ildikó által varrott ruhájában

 

 

Elégedett voltál a kész ruhával?

 

Adrienn: Természetesen elégedett voltam, tökéletes volt. Tökéletesen követte a testem vonalát, tökéletesen kényelmes volt, és ezt imádtam.

 

Adri: A ruhával nagyon elégedett voltam, mintha csak rám öntötték volna. Már az első próbánál a sírás kapkodott a látványtól, persze a legpozitívabb értelemben.

 

Timi: Igen, elégedett, habár utólag pár dolgon változtattam volna. Mindig van min javítani (úgy az esküvői ruhával, vagy az esküvő menetével kapcsolatban), de összességében elégedett voltam/voltunk az esküvőnkkel, és örömmel gondolunk vissza a nagy napunkra. A vendégek és mi is jól éreztük magunkat, és ez az, ami igazán számít.

 

Krisztina: Hogyne! Levegőt se vettem, amikor kész lett. De jó nagy vicc volt, hogy a ruhának tulajdonképpen egésznek kellet volna lennie (Morticia Adams stílusában), de az utolsó próbánál, amikor még az alsó és a felső rész nem volt összevarrva, megkértem a varrónénimet, hogy ezt ne is tegyük. Tetszett ez az eleven benyomás.

 

 Adrienn ruhájába anyukája belehímezte az esküvő dátumát

 

 

Mik a ruha előnyei?

 

Adrienn: Legnagyobb előnye a kényelem. Kényelmesen léptem, ültem, táncoltam benne éjfélig.

 

Adri: Legeslegnagyobb előnye, hogy testre és méretre szabott, senki más nem viselte előttem, és senki más nem is fogja viselni. Ez számomra hatalmas előny volt. Na, meg az, hogy eredeti.

 

Timi: A ruha könnyedsége. Kényelmesen lehetett benne mozogni, táncolni, és az igazi francia csipke tapintása a bőrödön megfizethetetlen. A fotózás során pedig nem kellett feszengenem a ruha miatt. Túl voltunk a nagy napon, így nem bántam, ha történik vele valami. Kültéri fotózáson vettünk részt, és eléggé koszos lett a ruha, de mivel könnyed anyagból volt, egyszerű volt kimosni.

 

Krisztina: Passzolt a méret, rám volt öntve, fantasztikusan éreztem magam benne, és ezt a kisugárzásom is tükrözte.

 

 Krisztina az outfitet egy saját készítésű virágkoszorúval és egy testlánccal dobta fel

 

 

Mi lett a ruha sorsa?

 

Adrienn: A ruhát megtartottam. Eszmei értéke van, több szempontból is. Egyértelmű, hogy a menyasszonyi ruháját nem dobja ki, és nem adja el az ember, ha neki varrták, és a szívéhez nőtt.

 

Adri: A ruha a szekrényemben lóg. Nem adtam el, és nem is tervezem eladni.

 

Timi: Megtartottam.

 

Krisztina: Ez egy nagyon vidám történet. A ruha saját életet él, ugyanis egy fényképésznőnek megtetszett, és a közreműködésével több női magazinban szerepelt, 3 különböző divatbemutatón bemutatták, és a pozsonyi esküvői kiállításon is kiállították. Nagyon örülök neki, hihetetlen érzés számomra, hogy másnak is ennyire tetszett, és kihoztuk belőle a maximumot. Sajnálnám, ha a szekrény mélyén maradt volna kihasználatlanul.

 

 A body & szoknya kombó nagyon praktikus megoldásank bizonyult

 

 

 


Elérhetőségek:

 

Koka Wedding Desing - http://kokafashion.com/

Dress by Katarína Vargová - dressbykatarinavargova@gmail.com

Horváth Ildikó - horenphoto@gmail.com

 

 

 

Ha ismertek ügyes varrónőket, tervezőket, kommentben bátran írjátok meg az elérhetőségeiket, ezzel is segítve a menyasszonyok dolgát. Köszi! 

Horen

 

 


 

 

 

Share on Facebook
Please reload

Please reload

Archív
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now